Na, hát ez a nap is elérkezett. Meg volt az első kirándulás. Az időjárás kegyes volt és az egész nap szél és csapadékmentesen zajlott. A reggeli napsütésben csodálatos volt a tavaszi erdőben sétálni. Sajnos az előző hetekben leesett hó mennyisége nagyban meglátszott a kis patak vízhozamán. A helyiek szerint rég volt ennyi víz benne, mint mostanában.
Ez csak néhol nehezítette meg az átkelést, de nem volt lehetetlen, ezzel is izgalmasabbá téve a túrát. A morajló víz néhol kísértetiesen hátborzongató hanggal zúdult alá.
Útközben az erdő lakóival is volt alkalom megismerkedni. Sikeresen meg lett félemlítve egy közepes méretű vadkan, nem is tudom mi lett volna ha nem ijed meg. Akkor lehet nem itt írogatnám azt a bejegyzést, hanem valahol a kórházban lábadoznék :) Az őzikék gyorsan tovaszökelltek, amikor észrevették, hogy valaki közeledik. Arra sem volt idő, hogy a fényképezőgép előkerüljön, mert addigra már messze jártak. Szerintem nem számítottak ember érkezésére ilyen időben.
A napsugarak elértek egészen a völgy mélyére, mert a fák lombja még nem tartott árnyékot. Kellemes volt sétálgatni a napsütésben. A talaj kellőképpen fagyott volt, így sárnak nyoma sem volt, eleinte. Sajnos a túra végére a napsugarak emberekre gyakorolt jótékony hatásán kívül a talaj is gyűjtött egy kis meleget és fagyott mivolta kezdett kicsit más állagot ölteni. Kora délután magasságában már elég cuppogós volt a séta. De nem volt mit tenni, hisz ez a velejárója az ilyen kirándulásnak.